6.FEJEZET

-Áááááááá- sikitottam fel megfordultam és csak egy srác volt.

-Héé nyugi csak megakartam  kérdezni jól vagy e? - egy aranyos fiú volt az.

-Hát nem annyira - mondtam és a sminkem teljesen el volt kenődve. Éreztem, hogy nagyon fázok és reszkettem. A srác levette a pulcsiját és odaadta nekem és elment. - Hé várjál!! - de már elment.

Következő pillanatban érzem hogy valaki hátulról átölelt tudtam ki az. Rá volt most a legnagyobb szükségem. Segített felállni és hazavitt. Nem tudom honnan tudta hogy itt vagyok de nagyon örültem neki. Reggel hullafáradtan ébredtem. Szememet alig bírtam kinyitni.Még most is azon gondolkozok hogy hogy tudott velem ilíen tenni aki elvileg szeret engem. De ez fordítva már nem igaz. Valaki kopogott. Nyitodott az ajtó. Öcsém volt az. Oda jött és befeküdt mellém és megölelt. Most legszivesebben anyával lettem volna ha itt lenne de inkább mégsem mert rá már nem számíthatok. Számomra ő nem számít semmit. Egyszerre két ilyen nagyon csalódás. De mostmár három ember a legfontosabb. Ros, Will és Amy. Rájuk számíthattam. Ők a családom, meg még ha tudnám ki az apám akkor ő. De a legfurább a tegnap esti srác. Csak segíteni akart. Nagyon fáztam és észre vettem, hogy a titokzatos fiú pulcsija van rajtam. Az ajtón Amy jött be és nagy pohár kávéval és leült az ágy szélére én felültem úgy hogy Will ne ébredjen fel és elvettem tőle a poharat majd megittam.

-Köszii - mondtam neki majd kérdeztem - Hogy kerülltél oda?

-Hát Jason becsöngetett hozzánk és téged keresett és gondoltam baj van majd megkerestelek. Fél órámba került, de már itt vagy nyugi. - mondtam majd felkeltem és a tükör elé álltam. A tegnapi ruhám volt rajtam a sminkem teljesen elkenödött és magassarkúban aludtam el. Najó össze kell szednem magam. Ő nem ér annyit hogy ennyik sírjak. Na jó zuhanyzok, hajat mosok, össze szedem magam és új ruhát veszek, hogy ne lássanak a többiek így. 

-Amy amikor haza hoztál akkor Ros vagy Will látott engem? - aggódva kérdeztem majd mondta

-Igen mind a ketten, de mikor haza hoztalak be mentem mind a kettőjükhoz és megnyugtattam őket. 

-Amy nagyon hálás vagyok neked.

-Semmiség de többször nem látlak így. Eggyik fiú sem érdemli meg hogy Te sírjál miattuk. Okés? -Okés- és megöleltem, de annyira hogy le estünk az ágyról. Sajnos Will felébredt rá.

-Nina, hogy vagy? - kérdezte majd oda jött és az ölembe ült.

-Persze sokkal jobb hogy itt vagy. 

-Képzeld Zayn itt volt tegnap és beszélgettünk vele.- mondta mosolyogva. Láttam rajta hogy boldog, de én kicsit sem voltam az. Direkt megkértem Rost, hogy ne engedjen be senkit. Na rögtön átmentem hozzá beszélni.

-Ros!! Megígérted, hogy nem engedsz be senkit. - mondtam kicsit idegesen.

-Tudom, de ő Zayn be kellett engednem. - én erre kimentem és inkább nem hallgattam tovább.

Felvettem a gitáromat és kimentem a tetőre az ablakon keresztül és gitároztam. Elötte megnéztem a telefonomat: 10 nem fogadott hívás. Na szerintetek kitől? Meg egy üzenet volt ott: Rostól.

Megnéztem és ez állt benne : " Zayn átjött hozzánk csak szólok , hogy ne haragudj és, hogy nem vagyunk egyedül. xoxo Ros" Na akkor vissza a szobába és Roshoz. Bekopogtam a szobájába.

-Szabad. -aztán bementem

-Hé Ros. Csak bocsánatot akartam kérni az elöző miatt most láttam meg az üzit.

-Nincs semmi és én is sajnálom tudom mi történt tegnap veled és nem akartalak feldühíteni.

-Na a tegnapot hagyjuk. Rendbe vagyunk? - kérdeztem majd oda jött és megölelt jól esett. Majd vissza mentem a szobámba és újra a tetőn voltam és gitároztam.

I did not think to do this with me

I thought it was like and it does not hurt

but do not care about you because the end of

is no longer with you, it is no longer

-Szép. Te írtad? - kérdezte valaki és az a valaki Zayn volt az utcáról.

-Hát te? 

-Csak látni akartalak rég találkoztunk. Tegnap meg jöttem, de nem voltál itthon és tényleg hol is voltál?- kérdezte majd könny szökött a szemembe.

-Hé Nina ne sírj - mondta hátam mögül Ros - nem érdemli meg az a barom hogy miatta sírj. - ezen nevetnem kellett 

-Köszii hugi rendes vagy. 

-Te most sírsz? - kérdezte lentről Zayn akiről teljesen megfeledkeztem. KÖzben öcsém is be jött a szobába.

-Nem csak mindegy hagyjuk. Will kinyitod neki az ajtót lécci? - kérdeztem aztán rohant is le. 

Lement majd nem jött vissza csak Zayn jött fel.

-Öcsém hol van? -kérdeztem tőle

-Lent beszélget egy sráccal - mondta én meg nem vártam meg a végét már is lerohantam. Jól tippeltem ki van ott.