11.FEJEZET

Willt felvittem a szobájába, mert fölfelé menet elaludt a kezembe. Letettem az ágyra betakartam és kimentem. Bementem a szobámba és láttam hogy Collin elaludt az ágyamon. Én nem is öltöztem át csak simán cipőstül befeküdtem mellé. Éreztem, hogy a keze a derekamon van. Majd átfordultam felé. Ő háton feküdt én meg a mellkasára feküdtem és úgy aludtam el. Mikor felébredtem még mindig úgy voltam ahogy elaludtam. Következő pillanatban azt hallom hogy Will a nevemet ordítja és hangján azt hallom, hogy sír. Megijedtem és azonnal felálltam csak még magassarkú volt rajtam és kibicsaklott a lábam. Nem nagyon érdekelt gyorsan levettem és átrohantam a másik szobába. Collin is jött utánam. Csak azt láttam, hogy öcsém fehér polója tiszta vér. Rögtön oda mentem hozzá és átöleltem.

-Mi történt? - kérdeztem - Collin a szobámból hozz át egy törölközőt a fürdőszobából és vizezd be teljesen - kértem meg.Öcsémet közben az ölembe ültettem és nyugtattam.-Mit csináltál?

-Hát csak rajzolni szerettem volna és levertem egy képet. - körbe néztem és láttam az üvegszilánkokat a földön.  Rajtam még mindig a fellépőruhám volt az ing. Végül levettem az ingemet és rátettem öcsém karjára mert nagyon vérzett. Utána jött be Collin majd megtorpant az ajtóban és mosolygott. Tudom mire értette. Majd oda adta a törölközőt és leült mellém. Úgy döntöttem beviszem a kórházba, mert elég mély volt a seb. Szerencsére itt van 5 percre.

-Will maradj itt felveszek valamit és megyünk a kórházba. - átfutottam a szobámba kerestem egy felsőt, felvettem a magassarkút. Willt gyorsan az ölembe kaptam és elindultunk. Közben írtam egy sms-t Rosnak : "Kórházban vagyunk. Egy hamar ne gyertek . Majd hívlak. Puszi Nina" . Utána felhívtam apát.

-Szia apa. Jobb ha tudsz róla, de Willt most viszem a kórházba. Majd hívlak. - mondtam sietősen.

-Szia Úristen mi történt? Inkább be megyek én is. Okés? - kérdezte és hangján hallottam hogy megrémült.

-Inkább felhívlak ha otthon leszünk és akkor átjössz és addig elmagyarázom neki hogy ki is vagy. Úgy jó?. - kérdeztem majd mondta hogy igen.Gyorsan oda értünk. Az orvosnak össze kellett varrnia a sebet. Szegény Will nagyon megrémült. De szerencsére eltudott aludni és az orvos megengedte, hogy itt pihenjen egy kicsit. Addig mi Collinnal lementünk  büfébe.

-Hogy vagy Nina? 

-Hát nem túl jól. Köszi, hogy eljöttél. - mondtam majd megöleltem és magamhoz húztam.
-Semmi nyugi. Egyébként tetszett a látvány mikor bementem a szobába. - ahoz képest hogy most milyen helyzet van elnevettem magam.
-Azt elhiszem. Na én visszamegyek Willhez. - mikor bementem hozzá, már fent volt.
-Szia Nina- köszönt álmosan
-Figyelj most meg kéne beszélnünk valamit. Emlékszel mikor anya azt mondta, hogy apa elhagyott minket? - bológatott. - Ez nem igaz,mert igazából anya hagyta el apát és nem rég én találkoztam vele. Elöszőr nem akartam elmondani, mert féltem mit reagálsz, de most már tudom hogy hiba volt és sajnálom. 
-Van apukám?? Mikor talákozhatok vele? Ma? - láttam rajta, hogy már nem is emlékszik nagyon miért is van itt inkább feldobodott.
-Amint hazamegyünk felhívom és átjön hozzánk. 
-Ez igaz? -hallottam hátam mögül Ros hangját.
-Sajnálom igen - majd kirohant a szobából - Will mindjárt jövök. Ros várj meg! Kérlek - futottam utána. Vagyis próbáltam, mert a magassarkúmban nem tudtam. Kimentem az utcára de sehol se találtam. Próbáltam hívni de kinyomott. Oké van egy ötletem. Felhívtam Zaynt hogy adja meg David számát. Megadtam, majd felhívtam.
-Haló. Itt David
-Szia Nina vagyok. Ros tesója. Nem tudod hol van? Nagyon fontos lenne. 
-Nem miért mi történt?
-Meg tudott valamit és elrohant. Van egy közös helyetek ahova szoktatok menni?
-Ömm igen vagy egy a játszótérnél vagy egy pad ott szoktunk lenni és beszélgetünk. Elmenjek megnézni? Szerintem nem biztos, hogy most beszélne veled, ha így elrohant.
-Köszii azt megköszönném. Majd küldj egy üzit ha beszéltél vele.
-Okés akkor megyek szia.
-Szia. - majd letette. Én addig vissza mentem. Az orvos azt mondta mehetünk. Will előre rohant és én meg Collinnal mentem kézen fogva és beszélgettünk. Kicsit ideges voltam, mert nem tudom mi van Rossal. Közben felhívtam apát és mondtam, hogy átjöhet. Nagyon örült neki. Útközben kaptam egy üzit : "Megvan Ros. Mikor megtaláltam sírt, de már megnyugtagtattam. Mondtam neki, hogy hazakísérem, de nem akart haza menni. Majd még próbálkozok. David ". Na de jó most már utál engem. Végre haza értünk. Nagyon fáradt voltam. Will teljesen kipihent volt. Mondta, hogy nézzünk TV-t. Beleegyeztem. Én ültem középen. Mellettem Collin és Will. Öcsém befeküdt az ölembe és úgy nézte a TV-t. Nagyon elnyomott az álmosság. Nagyon rosszat álmodtam. Ki futottam a házból és Rost kerestem. Nem találtam sehol és betévedtem egy erdőbe. Síkitást hallottam. Ros hangja volt az. Elkezdtem a hang irányába futni. Majd megláttam Jasont amint Rost szorítja és bántja. Elkezdtem feléjük futni, de egyre távolodtak és felsikitottam hogy : Nee Ros. Egyszer csak Collin hangját hallottam.
-Hé Nina. Ébredj fel. - mondta
-Nina kelj fel- ez most Will volt. Felültem és sírásba kezdtem. Úristen ilyet még sose álmodtam. Nagyon nagyon megijedtem. Gyorsan a telefonomhoz nyúltam és írtam egy üzit Davidnek : " Vele vagy még? "
Pár perc múlva jött a válasz. : " Nyugodj meg velem van nálunk. Majd ha elaludt hívlak." Most már megnyugodtam és a pulcsimmal letöröltem könnyeimet. Majd felrohantam az emeletre. Mondtam már, hogy utálom amikor sírni látnak. Ezt most sem változott. Mikor a fűrdőszobában voltam bezártam az ajtót és lezuhanyoztam és kerestem valami más ruhát magamnak. Közben David hívott.
-Szia most aludt el nagyon kiborult. De mitől? - kérdezte
-Hát kórházban voltunk Willel. Akkor mondtam el neki hogy mégis van apja és ezt meghallotta Ros majd elrohant. Hát ennyi. 
-Oké.
-Ha nem gond szerintem maradjon nálatok.
-Rendben az jó lesz. 
-Csak azért, mert most jön át apa és nem lenne jó ha Ros meglátná. Átvigyek pár ruhát neki?
-Az úgy jó lesz. Akkor majd gyere és nyugi már annyira nem haragszik. Csak anyukátokra, hogy ő nem mondta el.
-Köszi mindenért. - majd letettem és át mentem Ros szobájába és pár cuccot összetettem. 10 perc alatt kész voltam és elindultam lefelé de a lépcsőfordulóban megálltam, mert hallottam hogy valaki énekel és gitározik. Collin volt az. Miért nem akart velem feljönni a színpadra eszméletlen jó hangja van. nagyon ismerős valahonnan.  Felálltam és lementem. Két szempár szegeződött rám. Mondtam nekik, hogy mindjárt jövök. Miközben sétáltam két lány szemben jött velem és odajöttek hozzám.
-Szia. Kaphatok egy autogrammat? - kérdezte és közben elővett egy papírt meg egy tollat.
-Tőlem? - ezt furcsálttam.
-Igen. Te vagy Nina Reed. A One Direction koncerten léptél fel saját daloddal. Szóval kaphatok?
-Én is? - jött oda a másik lány is.
-Persze. Miért is nem. - miközben aláírtam oda jöttek még legalább 10 és azt szerették volna, hogy énekeljek.
-Figyeljetek majd máskor énekelek, de most mennem kéne.
-Létszíves csak  még egy kérdést.
-Oké rendben, de gyorsan.
-Van barátod? - kérdezte egy lány.
-Igen van. - Collinra gondoltam.
-Nevét is szabad tudni?
-Collin.- mondtam és már sietnem kellett volna Davidhez.
-Talán Colllin Davis? 
.Igen. Miért? Talán ismered? 
-Ki nem ismeri? Ő volt az X faktor második helyezettje. Csak mostanában nagyon eltűnt, de mostmár tudjuk, hogy miért. Miért ezt nem tudtam?.- nevetett össze két lány.
-De tudtam csak most mennem kell. Sziasztok. - mondtam majd gyorsan elsiettem. Ezt így jó tudni róla.
Mikor odaértem becsöngettem és ajtót nyitott.........