3. FEJEZET

Amy keltett reggel, hogy neki menni kell mert anyukája hívta. Jó ezzel nem lenne baj ha ez nem reggel 8-kor történt volna hát de már mindegy. Én meg nem tudtam vissza aludni ezért lementem levittem a pokrócomat is és elkezdtem a TV-t nézni mert ment a Spongebob. Hát legalább valamivel eltöltöm az időt. Nagyon megijedtem amikor megszólalt a telefonom.

-Szia anya mizu? - kérdeztem tőle miközben ásítottam

-Szia keltsd fel Willt és ma foglalkozz vele mert nem tudok haza menni köszi szia.- mondta majd letettem. Na dejó akkor a mai nap is kílőve. Egyébként nincs semmi bajom az öcsémmel csak nem tudom hogy ez neki milyen hogy anya sosincs itthon és mindig én foglalkozok vele. Mondjuk Will mostanában inkább velem van mint anyával mondjuk érthető. Engem is zavar hogy nincs semmi családi programunk. Gondolkozásomat Will zavarta meg. Akkorát ordított  fülembe.

-Mindenki kész?? - kérdezte

-Igenis kapitány - mondtam mert amikor nézzük akkor mindig elénekeljük.

-Hangosabban!! 

-Igenis kapitány!! 

-Hóóóó ki lakik odalent kit rejt a víz...... - és elénekeltük az egészet mikor vége lett felmászott a kanapéra és odajött hozzám és átölelt.

-Anya? - kérdezte álmos szemmel.

-Megint nincs itthon és nem tud hazajönni. - mondtam neki és vártam a reakcióját.

-Okés nem baj csinálunk valamit? - ezen meglepődtem.

-Oké nézzed nyugodtan a TV-t én meg felmegyek és gitározok okés?- kérdeztem

-Nem mehetek én is? - kérdezte nagy boci szemekkel

-Hát nekem mindegy - és felkaptam az ölembe és felmentünk az emeletre és bement a szobámba én addig mentem szólni Rosnak hogy kelljen. De előtte jó nővérhez híen lementem és csináltam neki és Willnek is reggelit és elöször bevittem Rosnak.

-Szia. Jó reggelt hoztam reggelit. - mondtam és letettem az asztalára. Mikor indultam volna ki megszólalt:

-Köszi - és hallottam a hangján mintha sírt volna és oda mentem hozzá és láttam rajta hogy tényleg sírt.

-Mi történt? 

-Semmi csak hagyjál.

-Na mondd el 

-Szerinted??

-Anya? - kérdeztem tőle, mert valahogy gondoltam vele lesz valami

-Talált süllyedt. Már három hete megígérte hogy elvisz engem ma a koncertre erre nem ér rá hát kösz.

-Hány jegy van? - kérdeztem tőle

-Három. Miért?

-Na akkor készülödj elmegyek veled. -mire kimondtam a nyakamba ugrott és hálálkodott.

-Köszi, köszi, kösz - indultam volna ki mire mondta - Várj. Tudod ez nagyon rendes tőled. Jobban bírlak, mint anyát

-Okés nyugi semmiség egyébként milyen koncert?

-One Direction - oké magamban majdnem összeestem.

-Hát oké, de baj ha én nem megyek be? - kérdeztem tőle de elkezdett bólogatni.

-Igen baj bejössz velem és kész. - és kiküldött a szobájából hogy készülődik.

-Will öltözz megyünk egy koncertre - mikor bementem a szobámba láttam, hogy elvette a gitáromat és elkezdett játszani rajta. Ekkor letette és ő is ment. Na jó kell egy ruha ami vissza fogott de koncertre is jó. 10 perc után megtaláltam a tökéletes ruhát.

-Na jó kész vagytok? - kérdeztem mikor lementem az emeletről. Oké Will ott van már csak Ros  hiányzik - Ros gyere, mert elkésünk. 

-Nincsen semmi amit felvegyek gyere segíts!! - oké gyorsan felmentem. Nem értem miért nincs semmi mert több ruhája van mint nekem.

-Na gyere keresünk nálam valamit - és megfogtam a kezét és berángattam a szobámba. Végül is találtam egy tökre hozzá illőt.

-Jó lesz? -kérdeztem tőle és eszembe jutott hogy majdnem ugyanúgy néztem ki ahogy most ő.

-Imádom. Köszi. 

-Na menjünk mielött elkésünk. - és mikor leértünk akkor eltettem egy kis pénzt és indultunk is. Mikor odaértünk rengetegen voltak.