3. FEJEZET

Amy keltett reggel, hogy neki menni kell mert anyukája hívta. Jó ezzel nem lenne baj ha ez nem reggel 8-kor történt volna hát de már mindegy. Én meg nem tudtam vissza aludni ezért lementem levittem a pokrócomat is és elkezdtem a TV-t nézni mert ment a Spongebob. Hát legalább valamivel eltöltöm az időt. Nagyon megijedtem amikor megszólalt a telefonom.

-Szia anya mizu? - kérdeztem tőle miközben ásítottam

-Szia keltsd fel Willt és ma foglalkozz vele mert nem tudok haza menni köszi szia.- mondta majd letettem. Na dejó akkor a mai nap is kílőve. Egyébként nincs semmi bajom az öcsémmel csak nem tudom hogy ez neki milyen hogy anya sosincs itthon és mindig én foglalkozok vele. Mondjuk Will mostanában inkább velem van mint anyával mondjuk érthető. Engem is zavar hogy nincs semmi családi programunk. Gondolkozásomat Will zavarta meg. Akkorát ordított  fülembe.

-Mindenki kész?? - kérdezte

-Igenis kapitány - mondtam mert amikor nézzük akkor mindig elénekeljük.

-Hangosabban!! 

-Igenis kapitány!! 

-Hóóóó ki lakik odalent kit rejt a víz...... - és elénekeltük az egészet mikor vége lett felmászott a kanapéra és odajött hozzám és átölelt.

-Anya? - kérdezte álmos szemmel.

-Megint nincs itthon és nem tud hazajönni. - mondtam neki és vártam a reakcióját.

-Okés nem baj csinálunk valamit? - ezen meglepődtem.

-Oké nézzed nyugodtan a TV-t én meg felmegyek és gitározok okés?- kérdeztem

-Nem mehetek én is? - kérdezte nagy boci szemekkel

-Hát nekem mindegy - és felkaptam az ölembe és felmentünk az emeletre és bement a szobámba én addig mentem szólni Rosnak hogy kelljen. De előtte jó nővérhez híen lementem és csináltam neki és Willnek is reggelit és elöször bevittem Rosnak.

-Szia. Jó reggelt hoztam reggelit. - mondtam és letettem az asztalára. Mikor indultam volna ki megszólalt:

-Köszi - és hallottam a hangján mintha sírt volna és oda mentem hozzá és láttam rajta hogy tényleg sírt.

-Mi történt? 

-Semmi csak hagyjál.

-Na mondd el 

-Szerinted??

-Anya? - kérdeztem tőle, mert valahogy gondoltam vele lesz valami

-Talált süllyedt. Már három hete megígérte hogy elvisz engem ma a koncertre erre nem ér rá hát kösz.

-Hány jegy van? - kérdeztem tőle

-Három. Miért?

-Na akkor készülödj elmegyek veled. -mire kimondtam a nyakamba ugrott és hálálkodott.

-Köszi, köszi, kösz - indultam volna ki mire mondta - Várj. Tudod ez nagyon rendes tőled. Jobban bírlak, mint anyát

-Okés nyugi semmiség egyébként milyen koncert?

-One Direction - oké magamban majdnem összeestem.

-Hát oké, de baj ha én nem megyek be? - kérdeztem tőle de elkezdett bólogatni.

-Igen baj bejössz velem és kész. - és kiküldött a szobájából hogy készülődik.

-Will öltözz megyünk egy koncertre - mikor bementem a szobámba láttam, hogy elvette a gitáromat és elkezdett játszani rajta. Ekkor letette és ő is ment. Na jó kell egy ruha ami vissza fogott de koncertre is jó. 10 perc után megtaláltam a tökéletes ruhát.

-Na jó kész vagytok? - kérdeztem mikor lementem az emeletről. Oké Will ott van már csak Ros  hiányzik - Ros gyere, mert elkésünk. 

-Nincsen semmi amit felvegyek gyere segíts!! - oké gyorsan felmentem. Nem értem miért nincs semmi mert több ruhája van mint nekem.

-Na gyere keresünk nálam valamit - és megfogtam a kezét és berángattam a szobámba. Végül is találtam egy tökre hozzá illőt.

-Jó lesz? -kérdeztem tőle és eszembe jutott hogy majdnem ugyanúgy néztem ki ahogy most ő.

-Imádom. Köszi. 

-Na menjünk mielött elkésünk. - és mikor leértünk akkor eltettem egy kis pénzt és indultunk is. Mikor odaértünk rengetegen voltak.

2. FEJEZET

Ma 2-kor átt jött Amy, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk görkorizni.
-Szia - jött be az ajtón.
-Szia. Kávét? - kérdeztem tőle mert én pont azt ittam.
-Nem köszi. - mondta majd a kanapéra leült és bekapcsolta a TV-t. 
-Én felmegyek átöltözni 10 perc és indulhatunk. - mosolyogva bólogatott. Na most jön csak a neheze. Kiválasztani mibe menjek. Végül találtam egy szerelést.

Görkorizáshoz és vásárláshoz tökéletes.
-Kész vagy? - kérdezte Amy és hallottam hogy jön fel a lépcsőn
-Igen egy perc.- és indultam kifelé az ajtón.
-Na akkor induljunk. -és elindultunk itthonról. Mehettünk volna busszal is de én jobban szeretek gyalogolni és addig tudok Amyvel beszélgetni.
-Utána bemegyünk vásárolni?- hát valahogy gondoltam hogy felhozzza ezt a kérdést mert szenvedélye a vásárlás.
-Oké menjünk úgyis kell valami ruha nekem holnapra. - mosolyogva mondtam.
-Várjunk csak mi lesz holnap? Valamit nem mondtál el nekem??? -látszott rajta hogy már nagyon kiváncsi.
-Jasonnel fél évesek vagyunk és valahova elvisz. 
-De ari és emlékszik rá? - kérdezte furcsán.
-Igen. - Már ott voltunk és görkorit kölcsönöztünk és szerencsénkre jókor jöttünk mert dico volt és így zene is volt. Úristen nagyon sokat nevettünk RAJTAM, mert tudniillik én nem tudok görkorizni és ott bénáztam hát kb. mér 2 órán át bent voltunk és meguntuk ezért elmentünk vásárolni. Nagyon jó cuccokat vettünk és amit találtunk azt fel is próbáltuk de persze mindet lefotóztuk. Megtaláltam a legszebb ruhát amit holnap veszek fel mikor találkozok Jasonnel. Végül beültünk a Starbucksba és ittunk egy kávét mert teljesen elfáradtunk.

Mikor hazaértünk én felpróbáltam a holnapi ruhámat nagyon tetszett. Remélem neki is tetszeni fog. Amyvel megbszéltük, hogy itt alszik nálam. Jól elvoltunk zenét hallgattunk és DVD-tünk. Hajnali kettő körül még mindig fent voltunk és írtunk egy dalt, mert Amy is nagyon szeret.

The evening is what we are

When the night comes

We are not afraid

But we face

Hát elég rossz lett, de most más nem telt tőlünk. 

1. FEJEZET

Épp a parkban vártam Amyre jött egy üzenetem. Pont ő írt hogy nem tud jönni mert anyja berágott rá. Hát oké akkor induljunk haza. Útközben Nicki Minajt hallgattam és valamikor énekeltem is hozzá. Az emberek hülyének néztek. Mikor hazaértem egy cetli várt a hűtőn: "Lécci menj el Willért az oviba és sétáltasd meg Miát. Csók Anya." Na de jó akkor ma se tudok találkozni Jasonnel. Megkerestem a kutya pórázt és gyorsan ettem egy csokit. Közben a kutyám is előkerült és elindultunk az oviba.
-Jó napot! - köszöntem mikor beléptem az ajtón.
.Szia. Segíthetek valamiben? - kérdezte a kedves nő.
-Igen. Willért jöttem. - a nő mosolyogva oda mutatott az egyik asztalhoz. - Köszönöm. Will gyere, megyünk haza. - szóltam neki és elindult felém és az ölembe ugrott
-Szia. Nina nézd mit csináltam. - és megmutatta a kezén lévő karkötőt.
-Nagyon szép. Na de menjünk. Viszlát. - intettem az ovónőnek és elindultunk. Visszafelé már a parkon keresztül mentünk, hogy Mia fusson egy kicsit szaladgálni és közben meg öcsémmel elmentünk a játszótérre. Nagyban gondolkoztam és egy ismerős csengőhang megszólalt. Tudtam ki az és örültem hogy eszébe jutottam.
-Szia. Rég beszéltünk.- miközben mondtam melegség töltött el.
-Szia. Hát igen de hiányoztál már. Mit csináltál ma? - megpróbáltam Jason hangjára koncentrálni és Willre ne hogy valami történjen vele
-Suli és most park. Te?
-Suli és sétálok. - furcsa volt hogy nem a telefonba hallom a hangját hanem mintha mellettem lene. Ekkor valaki megérintette a vállam és a telefont is eldobtam annyira megijedtem. Mikor felnéztem láttam hogy ő volt az és rögtön a nyakába ugrottam mert már hiányzott. Mikor felnéztem megcsókolt és újra átölelt. Fura volt látni és mintha valami baj lenne, mert ez így más volt.
-Mi a baj? - kérdeztem tőle félve. Közben telefonjára nézett és idegessnek tűnt.
-Semmi különös csak ömm ...... semmi inkább hagyjuk. Na nekem lépnem szia. -és ezzel el lettem intézve hát jó nem akartam utána menni mert ha nem mondja el nem mondja ő dolga, de azért mégis bántott ez az egész. Közben tesóm is megunta a parkot és hazamentünk. A Blackberry-m a zsebembe rezgett és elővettem és láttam hogy Amy írt, hogy menjek Skypera.
-Szia. Bocsi a mai nap miatt anya berágott rám és nem engedett el. - mondta, de nagyon nem tudtam koncentrálni még mindig Jason járt a fejemben. - Hé megvagy? - mintha ráérzett volna
- Csak Jason - és elmondtam neki hosszasan vagyis pontosan fél órán keresztül ő volt a téma csak mennem kellett mert a húgomnak Rosenak kellett oda adnom a gépemet. - Na én megyek majd holnap suliban találkozunk szia.
Este még gitároztam egyet. Végre készlet a dalom. Úgy érzem ez elég jól sikerült mert most nagyon sok minden kavarog a fejemben.

 I can't honestly say

You've been on my mind

Since I woke up today /up today/